Autó Mesék: '76 Opel Manta 1.9 GT/E
2012. október 21. írta: Ricardó

Autó Mesék: '76 Opel Manta 1.9 GT/E

Az autó történetét és képeit Bog Zoo-nak köszönhetjük. Köszönjük!

1993. augusztus közepén talált rá édesapám Tirolban erre az 1976-os gyártású darabra egy autószerelő/kereskedő autóinak a hátsó sorában. Eléggé elhanyagolt volt, jó ideje állt már, műszakija sem volt. A ’70-’80-as évekbeli sportos divat szerinti fekete motorháztetővel és hátfallal rendelkezett, de maga a színe világoskék volt. Apu látott fantáziát a formájában, az 1.9-es GT/E motorban, és az apró MOMO kerekekben. Így augusztus 20.-án megvásárolta, hazahozta, majd hosszú küzdelmes munka után – lakatolás, fényezés, üzemanyagrendszer helyreállítása – honosítva lett, és sikeres műszaki vizsgát tett. Jó úttartású, kényelmes, megbízható, jó motorral rendelkező autó volt. Öt évig volt a családban, majd még két évig maradt a rokonságban. Nagyon szeretett és megbecsült autó volt. 2000-ben Budapestre került, azóta sajnos nem tudunk róla semmi hírt.

IMG_0009.jpg

Egy kis Manta történelem:

Nem véletlenül osztja meg az autós társadalmat. Az Opel soha sem volt a gazdagok autója. Így a cég sportkocsijait is leginkább faék egyszerűségű emberek vásárolták, persze Németországban. Nincs ezzel semmi baj, hiszen majd' minden autótípusnál előfordulnak ilyenek, a Mantánál azonban kissé túllihegik a kérdést a konkurens márkák tulajdonosai. Nem tudnak beletörődni, hogy az autóba nem tudnak belekötni, így azok szerelmeseit zrikálják. Persze ez a múlt. Manapság már csak a Mantáról szóló kultuszfilmek, beszámolók, és persze a rosszindulat élteti a viccelődést.

A 60-as évek vége felé nem is indult rosszul a sportvonal az Opelnél. Az alapkoncepció az volt, hogy olcsó, de sportos megjelenésű - és teljesítményű - autót alkossanak, mely megfelel az amerikai elvárásoknak is, hiszen oda is jópárat szállítottak. Charles Jordan vezetésével kezdődtek az autó tervezési munkái. Már az elején nyomást gyakorolt rájuk a GM központ, így jelentős változtatások történtek az eredeti elképzelésekhez képest, hogy a már említett amerikások is örüljenek majd a verdának. Aztán végül 1970 szeptember 25-én megkezdődött az Opelnél a Rallye-Kadett - Opel GT - Rekord-Sprint - Commodore GS irányzat felfrissítése, és a Manta piacra került Európában.

A Ford Capri-hoz igencsak közelálló megjelenése miatt néhányan hívták Horgász-Caprinak is. A lehúzott orr-rész, majd a B változatnál már kissé hullámzó, a végén felfelé ívelő övvonal egyértelmű bizonyítéka, hogy tengeralattjárónak is megfelelne. Igazából talán ez az egyetlen felhasználási terület, amelyre nem alakítottak át Mantát, de az összes többi lehetőséget kimerítette az igényességéről ismert német társadalom.

Az autó ugyanis a kezdetektől fogva tálcán kínálta magát a tuningműhelyeknek. A nekifutásnak szánt három motorváltozat az 1.6 literes egytorkú karburátorral szerelt 68 LE-s, a kéttorkú karbis 80 LE-s, és az 1.9 literes 90 LE-s volt. A felszereltségben mindössze két választási lehetőség volt: a fapad és a luxus. A luxusnál ne gondoljunk bárpultra és sofőrre, egyszerűn napi számlálót is tartalmazó kilométerórát, plüss kárpitozást és néhány további króm díszlécet jelentett. 1970 októberében a legolcsóbb Mantáért Jürgennek mindössze 7953,15 DM-t kellett leszurkolnia. Ha a legvadabb raliváltozatot - persze csak utcai formában - szerette volna birtokolni, súlyos 9241,86 DM költözött ki a tárcájából. És ez még nem minden, hiszen ha már övé volt az autó, költhetett további cuccokra: dobókockák a visszapillantó tükörre, illatosító, stb.

A nagy keresletre való tekintettel jó kapitalista szokás szerint két év múlva már kissé drágábban adták a Mantákat. A 72 májusában bevezetett 1200 köbcentis motorral szerelt autó olcsóbbik változata került 8528 DM-ba, és megjelent az első fantázianeves felszereltség is. A "Holiday" ára meghaladta a 10600 DM-t. Ezért az alábbiak jártak: fordulatszámmérő, 5x13 sporfelnik (hö), 165 SR 13 gumik (höhö), fejtámla (höhöhö), halogén fényszórók és ködlámpák (hátul is), 2 pontos biztonsági övek (később 3 pontos). Tulajdonképpen az automata váltó is a kezdetektől rendelhető volt, a "Holiday"-ba ez további 700 DM-ba került. IMG_0010.jpg

1974-től jelent meg a "Berlinetta" (ugyanaz, mint az Asconánál a Berlina), a "Plus", majd 75-től a "Swinger", és a "Sommer Bazar". A kiegészítők sportkormányt, ezüst színű felniket, és erősített, háromfázisú, 45 amperes generátort jelentettek. A szintén 75-ben piacra dobott legizmosabb motor a GT/E nevet kapta, és 1.9 literjével, elektronikus injektorjával és 105 ló erejével valóban ütős kis járgány volt akkoriban. 185-ös gumikon, 22 mm-el lejjebb húzott első spoilerjével a Bundesliga sztárok álmai netovábbját jelentette, főleg a nevében is ütős "Black Magic" változat, amiből mindössze 800 db készült.

Lehet nevetgélni, de biztos, hogy a hetvenes években az az autó, amelyik képes volt 160 fölött haladni, már sportkocsinak számított. Ehhez jöttek a remek tuningalapot képező motorok. A hagyományos sportkocsi vonalat követő, hosszmotor elöl-hátsókerékhajtás rendszer által nyújtott vezetési élményt leginkább a hiányzó lovak karámba gyűjtésével lehet fokozni. A már említett csúcs motor, az 1.9 GT/E 105 lóereje nemhogy kevésnek tűnik az akkori 1.6-os GTI Golf 110 körüli értékéhez képest, hanem egyszerűen nevetséges. A túlméretezésnek viszont megvan az az előnye, hogy a Manta 180-as tempóval kiszalad a világból, míg a pörgősebb motoron közben el kell végezni néhány generált. Valahonnan innen eredhet a Golfosok és a Mantások egymást piszkáló magatartása.

A tuningolásban rejlő lehetőségeket sokan felfedezték. Nemcsak a München környéki települések garázsaiban álltak neki hajukat hátradobva, szandált gumicsizmára cserélve a tulajok a reszelésnek, hanem a gyár is fontolgatta például a turbó ráillesztését a motorra, de az ötletet később elvetették. A kabrió és a targa tetős változat gondolata is felmerült. A kabrió nem is volt rossz, hiszen nem változtatta meg az autó vonalait a felhúzott tető, így nem lett csúnyább, ami ritkaság. De persze a tuningolásra szakosodott cégek is foglalkoztak a Mantával. A Steinmetz példul komplett kit-eket árult hozzá.

1975 nyarán a modell megérett az átdolgozásra. A tervek valójában már 73-tól foglalkoztatták a designereket, de csak két év múlva gondolták úgy, hogy elkészültek. Az alapok az A modellből származnak, de szinte minden elemében átdolgozták, megerősítették. Induló motorválaszték az 1.2 S, 1.6 N, 1.6 S, 1.9 S, 1.9 E volt. Nos, a B Manta szerintem ocsmányra sikerült. A böhöm első lámpák hatalmas üvegeienk súlya szinte lehúzta a kocsi orrát. A háromajtós bódé pedig valami borzalom. (Valójában a Mantások is a kétajtóst tartják az igazinak) A lámpákon később segítettek a két-két kereklámpás megoldással és így már tűrhető lett. A későbbi GSI hátsó spoiler pedig egyszerűen tökéletes találmány.

IMG_0007.jpg

Az események 75 után felgyorsultak: 
1976-ban megjelentek az 1.2 N, 1.9 N motorok (Az N jelzésű modellekre az éppen tomboló olajválság miatt egytorkú karburátort szereltek, ezzel kisebb fogyasztást értek el. 

1982-ben bemutatkozott a Mantában az 1.8-as OHC motor is. A különböző modellek közülmagasan a GT/E jelű volt a legnépszerűbb, amely 2.0-es Bosch L-jetronik befecskendezővel készült, és 110 LE-s volt. Ugyanebben az évben egy kis modernizálás következett be. Különböző felszereltségű változatok kerültek piacra, amelyek készülhettek akár dupla kerek fényszórókkal, alumínium keréktárcsákkal, küszöb spoilerekkel, különböző hátsó szárnyakkal, műanyag lökhárítókkal vagy akár RECARO sportülésekkel és sportkormánnyal is. A homlokfal 4 nyílást kapott - az eddigi kettő helyett. A négysebességes váltót ötsebességesre cserélték. Az Irmscher jóvoltából rendelhetők lettek speciális típusok is.

1983-tól az i200, 1984-től az i240 jelzésűek is megjelentek. Míg az előbbiben a 2.0-es motor teljesítményét sport vezérműtengellyel és speciális kipufogórendszerrel növelték, addig az utóbbiba egy 2.4-es motor került (átdolgozott váltó, futómű és fékek mellett). 1986-ban a GT/E -t leváltották a GSI modellel, amiben egyszerre megtalálható volt az összes eddig kínált extra felszerelés. 

A B változatot aztán kemény 13 éven át gyártották, az NSZK-beli fiatalok legnagyobb örömére. Időközben a rendelhető extrák közé befurakodott a klíma, a fényszórómosó, a kvarcóra, és a vonóhorog. Az automata váltó, a könnyűfém felni, a sport ülések és a ködlámpa maradt továbbra is, bár a hírek szerint majdnem az összes extra rendelhető volt már a kezdetektől fogva. Egyszer valaki látott egy 72-es GT/E-t is. Az utolsó, 1056436. példány 1988 június 28-án gurult ki az antwerpeni gyár kapuján.

Forrás: Totalcar -Kari

Továbbra is várjuk képeiteket, az autotemeto@totalcar.hu -ra ,vagy a Facebook oldalunkra!
Elérhetőek vagyunk továbbá Twitteren is! @AutotemetoBlog

 

A bejegyzés trackback címe:

https://autotemeto.blog.hu/api/trackback/id/tr734860715

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Autószerető 2012.10.22. 10:24:13

Manta Forever!
Imádom.

Bog Zoo (törölt) 2012.10.22. 11:01:17

Aki esetleg tud valamit az autóról, kérem jelezze :)