Az alábbi anyagot PMobilTB-től kaptam, át is adom neki a szót:

1980 Német Demokratikus Köztársaság, Halle.

 

Legördül a gyártósorról egy narancsvörös Wartburg Tourist, hogy a nullrevizíó után, több ezer társával együtt Magyarország felé vegye az irányt. Egy szerető család várja nagy izgalommal, hogy végre birtokba vegye. Tulajdonosa (aki egyben a nagyapám is) szereti, ápolja, minden telet felbakolva tölt a garázsban, tehát arany élete van. 1994-ben, amikor nagyapám, aki nem sejtette, hogy a kis unokája majd egyszer egy „Wartburg-megszállott” lesz - eladja, mert nem tudja fent tartani. Ezek után meg él két tulajdonos váltást, majd 2003-ban mély Csipkerózsika álomba merül a szomszéd város géptelepén, egy motorhiba miatt, és türelmesen várja, hogy sorsával kapcsolatban történjen valami. Az unoka (vagy is én), aki azóta is a márka, és a régi „Vajtbujg” bűvöletében él 2008-ban munkát vállal, és amint a betegszállító autóval cirkál a tatai TSZ-telep környékén, felfigyel egy romos MÉH telep szökevény Wartburg kombira. Belopakodik, nyomoz, fotókat szerez, majd a nagyapa és unokája gondosan beazonosítja az autót. Igen, Ő az!

 

Ezek után megkezdődik a komolyabb nyomozó munka, felcetlizés, telephely tulajának megkeresése, még végül sikerül felvenni a kapcsolatot a tulajjal, és egy igen szerény kézpénzösszegért újra a család tulajdonában kerül a régi autó. Egy kollega és barát segítségével elkerül a telephelyről, majd 3 hónapot álldogál egy biztonságosabb helyen. Augusztus vége felé megindul a kasztnis munka, és a „Nagy Wartburg-projekt” elkezdődik….

 

Korábban már felvettem a kapcsolatot az Interneten a hasonszőrű hibbant Wartburg mániásokkal különféle tanácsok miatt ötletek miatt. A Wartburg topic nevű fórumon sikerült egy helyi emberrel összeismerkednem, akit mint kiderült, a tréleres haverom is ismert, és az ő segítségét kértem a mechanikus dolgok helyrepofozásában. Becenevén P21-Ferivel, azóta nagyon jó barátságba kerültem, nagyon egy rúgóra jár az agyunk, és neki is mindene a szocialista gépjárművek nem csoda, hiszen jó 25 éve szereli őket, ill. rallyban versenyzett Ladával vagy 8 évig. Az ő kitartásának és lelkesedésének köszönhetően felgyorsultak az események, gyakorlatilag 3 hónap alatt sikerült teljesen helyrepofozni az autót. Sajnos a kasznis rossz választásnak bizonyult, mert igen csak átvágott, és még utólag Ferinek kellett helyette dolgoznia, de a dolgok maradék része szinte hiba nélkül ment. Normális lakatolás után kapott, egy alvázvédelmet, majd valami amerikai speckó kétkomponensű festékkel az eredeti színét. A gyári blokkját sikerül 3 másik blokk segítségével összelegózni, bár még mindig nem a legtökéletesebb. Futóműhöz, és fékhez hál Istennek nem kellett hozzá nyúlni, az álldogálás ellenére, majdnem újszerű volt minden.

A fényezés után gyakorlatilag 4 nap alatt össze lett rakva az autó. Mivel majd két méter magas vagyok, és a gyári ülésben nem fértem el volna kényelmesen, ezért a Volvo 440-es első üléseit kapta. Az eredeti gumiszőnyeg helyett - ami miatt általában kirohadnak a Wartburgok padlólemezei – egy cimborától sikerült gyári NDK belpiacos szövet szőnyeget szerezni, minden más eredeti is korhű.

Az autó aztán decemberben már műszakizott. Egy két gyermekbetegségét még a következő  pár hónapban kiforrta, azóta rendületlenül megy és megy, mint a Duracell nyuszi.

 

Nekem személy szerint a legnagyobb boldogságot még is az okozta, amikor nagyapámnak megmutathattam a „régi-új” autóját… ;)

És akkor a képek:

Gyönyörű munka lett, gratulálok!!